Jó
olvasást! xxx
3. fejezet
Nick 15
éves, Emmeline osztálytársa.
Magas,
jó alkata van, és jó ránézni. Igen, inkább ezt mondanám a 'jól
néz ki' helyett.
Szeret
kockulni, és szereti a sportot. Eddig tipikus fiú.
Viszont
okos. Nagyon okos. Sokkal okosabb, mint az átlag (és akkor ez alatt
a lányokat is értem). Valószínűleg ezért is szeretett belé
Emmeline.
Ennyit
róla általánosságban, nézzük, mi történt vele aznap.
Nick
órakezdés előtt 10 perccel ért be, szokásához híven – elég
ráérős, bár még sosem késett az iskolából.
Leült
a helyére, és elővette a telefonját, majd elkezdte nyomkodni.
Előtte viszont ránézett Emmeline-ra, majd hirtelen elkapta a
tekintetét.
'Basszus,
ma is milyen szép. – gondolta
– Asszem, le kéne már állnia ezzel. Nem lesz ez
így jó, én sem tudom, mit akarok.'
'Tény,
hogy szép lány.' – szólalt
meg egy hang. Nick szemei kikerekedtek, nem tudta mire vélni azt,
amit hallott. Jobb oldalra pillantott, és megkérdezte mellette ülő
osztálytársát:
'Mondtál
valamit?'
'Meg
sem szólaltam!' – hangzott a
válasz.
Nick egy pillanatra azt hitte, megőrült, de sikerült e gondolaton
úrrá lennie, úgyhogy visszafordult szeretett telefonjához, és
nyomkodta tovább.
'Haver,
mesélj már, mi ez a játék, amin játszol? Nagyon tetszik.'
Nick felkapta a fejét, és ismét körbenézett. Mindenki el volt
foglalva valamivel: volt, aki beszélgetett a barátaival, volt, aki
a leckét csinálta, volt, aki olvasott, és volt, aki telefonon
beszélgetett. De senki még csak közel sem volt Nick-hez.
Gondolta, nem járatja le magát megint, ezért nem mondta ki
hangosan következő gondolatát:
'Elég,
oké?' – intézte kérését
egy olyan valamihez, amiről fogalma sem volt, hogy mi az, vagy hogy
egyáltalán VAN az a valami.
'Jól
van, na, de még mindig nem tudom a játék nevét.'
Nick úgy érezte, bevált az a módszer, hogy nem mondja ki hangosan
a gondolatait. Azt hitte, már úgy is megőrült, úgyhogy 'lesz,
ami lesz' -alapon megint hozzászólt ahhoz a valamihez.
'Ki
vagy te? Én vagyok őrült, vagy tényleg beszélsz hozzám?'
'Nyugi,
nem őrültél meg. Én beszélek hozzád.' –
hangzott a biztató válasz.
Nick várt még egy kicsit, hátha mondd még valamit a Hang (bizony,
Mr. Hang itt is megjelent!).
Szeretnék valamit még az elején tisztázni a Hangokról. Minden
Hang csak a saját védelmezettjéhez beszélhet, más emberhez nem.
Viszont a Hangok (az a hét) egymással tudnak kommunikálni.
Innentől a Te feladatod megérteni a dolgokat. ;)
De mivel a Hang csendben maradt, Nick kezdeményezte a beszélgetés
folytatását.
'És
ki az az 'én'? Ki vagy te?'
'Egyelőre
elégedj meg annyival, hogy a nevem Hang, és a te védelmeződ
vagyok.'
Nick természetesen nem elégedett meg ezzel a válasszal.
'Védelmezőm?
De eddig miért nem tudtam rólad? És egyáltalán MI vagy te?' –
kérdezősködött
a kíváncsi fiú, de túlzott kíváncsiságával kezdte
felbőszíteni a Hangot.
'Na jó, tudod, mit? Kezdődik
a töri óra, inkább figyelj a tanárra.' – csitította
el Nicket a Hang.
'Oké,
de még beszélünk. Nem elégszem meg ennyivel.' – figyelmeztette
a fiú.
Nick
nagyon nehezen tudott koncentrálni az aznapi töri órára – vagy
Emmeline, vagy az újonnan megismert védelmezője járt az eszében.
