4., és egyben a befejező fejezet

Sziasztok!
Kérlek, ne haragudjatok, hogy ennyire elhúztam a dolgokat. Sok minden változott az életemben. És hála Istennek, egyáltalán nem rossz irányba. :)
Viszont a helyzet az, hogy történetemnek ezzel a fejezettel vége. Minden, amit akkor éreztem, amikor elkezdtem és írtam a történetet, elmúlt bennem.
De mivel megígértem (Heni ;) ), ezért, bár minden érzelemtől mentesen, de megírtam az utolsó fejezetet.
Bevallom, most egy picit szomorkás vagyok. Tudom, hogy így a legjobb, mert ihlet-és érzelemmentesen rendesen lerontottam volna az eddig sem a legjobb minőségű történetemet. Úgyhogy döntöttem, itt a befejező fejezet. :')
Még előtte szeretném megköszönni MINDENKINEK, aki legalább egyszer is benézett ide, és nagyon remélem, le tudtam kötni a figyelmeteket, még ha csak egy kis időre is. :)
Köszönöm szépen! Köszönök szépen mindent! :)
Legyetek jók!
Sok-sok puszi,
Shaugnita <3

(Előre egy kis rész a legutóbbi fejezet végéből, hogy tudjátok követni)

"Az előző rész tartalmából (végéből)":

De mivel a Hang csendben maradt, Nick kezdeményezte a beszélgetés folytatását.
'És ki az az 'én'? Ki vagy te?'
'Egyelőre elégedj meg annyival, hogy a nevem Hang, és a te védelmeződ vagyok.'
Nick természetesen nem elégedett meg ezzel a válasszal.
'Védelmezőm? De eddig miért nem tudtam rólad? És egyáltalán MI vagy te?' – kérdezősködött a kíváncsi fiú, de túlzott kíváncsiságával kezdte felbőszíteni a Hangot.
'Na jó, tudod, mit? Kezdődik a töri óra, inkább figyelj a tanárra.' – csitította el Nicket a Hang.
'Oké, de még beszélünk. Nem elégszem meg ennyivel.' – figyelmeztette a fiú.

Nick nagyon nehezen tudott koncentrálni az aznapi töri órára – vagy Emmeline, vagy az újonnan megismert védelmezője járt az eszében.

És akkor a fejezet:

Teltek-múltak a napok, és Emm és Nick is egyre jobban megismerkedett a Hangokkal - persze mindketten csak a sajátjukkal.

Emm még mindig nem tudta pontosan, mit is érez Nick iránt, Nick viszont teljesen biztos volt érzelmeit illetően. Viszont tudta, hogy azok után, ahogy Emm-el bánt, olyan kicsinyes és döntésképtelen volt, nem sok esélye maradt a lánynál. Pedig őt mindennél jobban szerette.

Mint már ezt tudjátok, a Hangok tudnak egymással kommunikálni.

Egyik éjszaka, mikor már történetem mindkét főszereplője mélyen aludt, a két Hang "kupaktanácsot" tartott. 

'Ez így nagyon nem lesz jó. Emmeline őrlődik. Szereti is Nicket, meg nem is. Valószínűleg csak egy 100%-os megerősítés kéne neki. Tudnál csinálni valamit? Nagyon rossz így látni, és ennek a tetejébe még magamról sem mondhatok el mindent.'

'Ami azt illeti... Nick is egyfolytában csak Emmeline-ra gondol. Beszélgettem vele a lányról egy kicsit, és azt mondta, ha biztos lenne benne, hogy van még esélye Emm-nél, akkor mindenképp bevallaná neki, mit érez, és minden vágya, hogy nekifussanak kapcsolatuknak még egyszer.'

Egy pár percig tanácstalanul gondolkodtak a Hangok, mikor Emmeline-é megszólalt:

'Mit szólnál ahhoz, ha beszélnék Emm-mel, és megmondanám neki, hogy biztos forrásból tudom, hogy a fiú szereti őt?'

'Nem is olyan rossz ötlet' - reagál Nick Hangja (ez így elég fura). - 'Én pedig azt mondom majd Nicknek, hogy a lány nagyon bánja, hogy úgy váltak el, ahogy, és hogy ő is érez iránta valamit...'

'Azt hiszem, így talán össze is jöhetne a dolog kettőjük közt... feltéve persze, ha hisznek nekünk. Az a legrosszabb, mikor két ember, akik szereti egymást, a másikra várnak, hogy lépjen, és akkor, ha valami esetleg nem pont jól sikerül, a végtelenségig várhatnak... Úgy gondolom, ezt kell tennünk. Mindketten jót akarunk nekik. Nem igaz?' - határozta el magát Emm védelmezője. Nické egyetértően "bólintott" (természetesen nem szó szerint, hisz a Hangoknak nincs fizikai testük).

'Tegyük, amit tennünk kell. Holnap szombat. Ha esetleg még kétségeik vannak, van még a vasárnapunk, hogy meggyőzzük őket. És akkor hétfőn... talán...'

'... talán megint elkezdenek beszélgetni.' - fejezte be a gondolatmenetet a lány Hangja.

'Pontosan.' - helyeselt Nick védelmezője. 

'Akkor holnap. Ne szúrd el!' - köszönt el Emm Hangja Nickétől.

'Tudod, hogy én soha semmit nem szúrok el!' - viccelődött Nické.

'Bár úgy is lenne!' - nevetett a másik.

És ekkor mindketten visszamentek védelmezettjükhöz, és eltervezték, mit is fognak másnap mondani.

Szombat reggel, miután mindkét Hang üdvözölte történetünk két főhősét, belekezdtett mondanivalójába.

'Emmeline, beszélnem kellene veled...'

'Nick, szeretnék valamit mondani...'

És akkor el tudjátok képzelni a többit.

Hétfőn mind a négyen gyönyörű napra ébredtek. Emmeline és Nick még nem is sejtették, hogy ez a hétfő lesz a legjobb napjuk, amit az utóbbi időben megéltek.

Mert igen: a két Hang beszéde jó helyre talált mindkettőjüknél.

A beszélgetést Nick kezdeményezte, és először is bocsánatot kért Emmeline-tól azért, ahogy viselkedett vele. Ezután végigbeszélték azt, melyikőjük mit csinált rosszul, és elhatározták, hogy tiszta lappal kezdenek. De persze nem ugranak fejest egyből a dolgok közepébe, mert megállapították, hogy egy kicsit jobban meg kellene ismerniük egymást.

Nick még aznap elhívta Emmeline-t randizni. Ekkor tavasz eleje volt.

Nagyon szépen alakulgatott a kapcsolatuk, de ahogy eltervezték, nem siették el a dolgokat. Szeptemberben jöttek össze.

:')

A Hangok nagyon meg voltak elégedve azzal, amit tettek, és felettébb örültek Emmeline és Nick boldogságának.

Megbeszélték, hogy nem mondják el a két szerelmesnek, hogyan is sikerült összehozni őket. Legyen ez az ő dolguk. 

A lényeg az, hogy mindenki boldog. 

:)