2. fejezet

Emmeline-nal aznap különlegesen furcsa dolog történt: felfedte kilétét az ő védelmezője (ezeket a hangokat összefoglaló néven nevezzük védelmezőknek. Persze Emm nem tudta, hogy ez a valami őt védelmezi - csak annyit tudott, hogy hallja, de nem látja.), ami nagyon különlegessé tette a lányt - a világon csak 7 embernek van ilyen kísérője; minden egymilliárdodiknak.
'Még nem mondhatok neki sok mindent. Nagyon az elején vagyunk. Még a végén később nem lesz, miről beszélgessünk!', gondolta a Hang. A vicces dolog az, hogy Emm akármit gondolt, a Hang mind meghallotta. Ezzel ellentétben a Hang gondolatairól a lány semmit nem tudott. Bizony, még a Hangnak is vannak gondolatai. Jogosan merül fel a kérdés, egyáltalán mik azok a Hangok? Sajnos még várnod kell a válaszra. Csak úgy, mint Emmeline-nak.
'Szóval hallgatsz. Vagy úgy. És ha megpróbálnám erőszakkal kiszedni belőled azt, amit tudni akarok..?' Emmeline kezdett kissé mérges lenni. A Hang halkan elnevette magát.
'Mégis hogy akarsz erőszakot alkalmazni ellenem? Belém szúrsz egy kést, vagy elkezdesz csikizni? Drágám, gondolkodj már, ennél okosabb vagy! Hogy gondoltad, hogy képes vagy megkínozni?'
Emmeline pont erre a válaszra számított.
'Hát valahogy mentálisan. Valami olyanra fogok gondolni, ami neked biztos nem tetszik. Valami erőszakosra. Mert ugye te mindent hallasz, amit én gondolok. És azt mind hallani fogod. És ugyebár a füledet nem foghatod be, hogy kizárd a gondolataimat. Vagy talán tévedek?'
'Mint már mondtam, tökösebb vagy, mint gondoltam, és nem tévedtem. Igen, ez megoldható lenne - de mégsem az. Gondolhatsz bármit, nem fogok semmi fontosat elmondani, amíg nincs itt az ideje. Megpróbálkozhatsz terved megvalósításával, de egy idő után vagy megunnád, vagy belefáradnál. Nem lehet engem befolyásolni, sehogyan.'
Emmeline-ban kezdett derengeni egy gondolat, amit szerencsére rögtön felfogott, így nem kellett végiggondolnia, ezért a Hang nem hallhatta meg.
A lány hallgatott. Legalább is, a Hanghoz nem szólt. Egy szót, egy gondolatot sem intézett felé. Úgy tett, mintha nem is tudna a létezéséről, úgy viselkedett, mint körül-belül 2 órával azelőtt, mikor még el nem tudta képzelni, hogy valaha is annyira őrült lesz, hogy egy hanghoz fog beszélgetni. Akármit mondott neki a Hang, Emmeline nem válaszolt. Csak figyelt a történelem órára, a tanárra, ahogy az magyarázott, és kiosztotta a megoldandó feladatokat. Szerette a történelmet, így még könnyebb volt kizárnia a Hangot.
'Így majd egyszer csak megunja, hogy nem beszélgetek vele.', gondolta. Tudta, hogy a Hang ezt is hallotta, és tudta, hogy válaszolni is fog.
'Hahaha haha ha. Mondtam, hogy sehogy nem fogsz kiszedni belőlem semmit, akármivel próbálkozol. De azért csak hajrá, sok szerencsét.'
Emmeline ezután csöndben maradt. Csinálta a történelem feladatot, és azon gondolkodott, milyen is lehetett az Észak- és Dél-Amerika között zajló polgárháború 1861 és 1865 között.